A sárgabarack a kutatók szerint Ázsiából került hazánkba, tőlünk pedig a kontinens többi országába. A kajszi annyira alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz, hogy sokan a magyar kajszit tartják a legzamatosabbnak. Kezdetben oly nagy becsben tartották a gyümölcsöt, hogy a reneszánsz idején a főurak egymás közti ajándéka volt, melynek termesztése a török uralom idején a Duna-Tisza közén és Szeged környékén vált jelentőssé. A növény kiválóan alkalmazkodott a homokos terepviszonyokhoz, így hamarosan fontos megélhetési forrása lett az ottani parasztságnak. Először 1667-ben találkozunk a kajszi-baraczk megnevezéssel, mely török eredetű szó. A termelésnek újabb lendületet a filoxéravész adott, amikor a kivágott szőlőtőkék helyébe kajszit ültettek. Legősibb fajtánk a Magyar kajszi, mely talán a legnagyobb hírnévnek örvend, de méltán világhírű a Gönczi magyar kajszi is, mely a filoxéravész utáni nemesítés eredménye. A kedvező élettani hatású sárgabarackból számos csemegét és élelmiszert készítenek.

​

Hagyományos, magyar fajtáinkat külföldi nemesítésű, válogatott fajtákkal egészítettük ki. Legelső fajtáinkat június első napjaiban kezdjük szüretelni, kései fajtáinkat a napsütés augusztus végére érleli be. Folyamatosan figyeljük a piaci igényeket, ennek megfelelően alakítjuk ültetvényeinket, kínálatunkat. A manapság legkelendőbb narancssárga alapon, piros fedőszínnel rendelkező, gömbölyű, stabilan tárolható, 45-50 mm méretű zamatos sárgabarack fajtákból rendelkezünk a legnagyobb mennyiségben.